1999 óra dohányzom. Lassan 13 éve. Fehértől a pirosig, A-tól Z-ig bármi jöhet, 1 doboz per nap. Persze vannak kedvencek, meg aminél többért én már cigit nem veszek. Nem vagyok burzsuj, nem játszom az eszem. Amikor reggel csörög az óra, egy dolog miatt vagyok hajlandó kikászálódni az ágyból. A Reggeli Rutin, a kis privát szentháromságom: kávé, cigi, kábel. Ha bármelyik kimarad, zombivá válok, faltól falig közlekedek, baromságokat beszélek.
Az autó mellett állok, a motor melegszik, már csípős a reggel, komótosan cigizek. Lassan szívom le a füstöt, kiélvezem az ízét, rá, ránézek, pedig nem szoktam, hiszen évek óta cigivel kelek cigivel fekszem. De ez most az utolsó. El is hinném, ha nem próbáltam volna már tízszer is leszokni, most sem fog menni, na lássuk meddig bírom magam kínzását.
Ez volt két hete, hétfő reggel 7 órakor. Azóta nem szívtam el egy cigit sem.
De nem szoktam le, nem ám. Ugyanis felállítottam egy elméletet. Azért nem tudok leszokni, mert szeretek dohányozni. Úgy érzem, hogy aki nem teszi, annak valamivel üresebb az élete. Aki nem dohányzik, annak fogalma sincs, mit jelent egy alapos húzd meg meló végén a végig melletted dolgozóval megállni, és elszívni egy ezt faszán megcsináltuk cigit. Szociális tevékenység. Ilyenkor terjed a pletyka, ilyenkor mesél el az ember olyasmit, amit amúgy soha. Ilyenkor áll szóba olyanokkal, akiket nagy ívben kerülne ki. A tüdőm már tele, de ezt nem veszteném el. Hiába váltogatom odavissza pirostól a fehérig, hiába szívok el 2 szálat egymás után, valami baromira hiányzik. Emiatt érzem azt, hogy bár most nyomtam el az egyiket, már gyújtanék a másikra. Azt hiszem, ez a valami pedig az, hogy legyen az egésznek egy kis ünnepélyessége, hogy kevésbé legyen rutinszerű.
A cigi túl egyszerű. Túl egyszerűen hozzáférhető. Mindenhol kapható, végső esetben a legközelebbi kocsmában csak van valamilyen. Túl egyszerűen hordozható. Főként pedig túl gyorsan elszívható. Ha elég gyors az ember 1-2 perc alatt végez. Ha nem siet, akkor sem tart a dolog tovább 5 percnél.
Találni kell valamit, amiben megfelelő mennyiségű kraft van, hogy átsegítsen a jóégmárismegfulladokholegycigi érzésen, de nem szívható el 2 perc alatt, hogy a kocsitól-boltig bolttól-kocsiig valamint a még 2 perc míg jön a busz addig rágyújtok kört meg lehessen spórolni. És legfőképpen nem kell letüdőzni.
Két hete reggel 7:35kor megvettem életem első szivarkáját, este pedig az első pipámat, a hozzávaló kiegészítőkkel. Ez a blog pedig az ezekkel kapcsolatos tapasztalataimról fog szólni.
A köznapi, egyszerű, fogyasztható, és nem túl drága szivarkákkal, szivarokkal, és pipadohányokkal szeretnék ismerkedni, és ennek eredményét továbbadni. Hátha mások is kedvet kapnak egy kicsit szertartásosabbá tenni dohányfogyasztásukat.
